Az asszony kitálalja az urának az ebédet, és az ura elkeseredve kérdi: - Asszony, ugye csak nem a remény csirkéjét tálaltad most elém? Mondja az asszony:- Hogy vígasztalást kapj tőlem drágám, a csirkét azért kapod, hogy ne mondhasd azt, hogy mindig kukoricázom veled, az igaz a leves borsózik, de a hátad ugye már nem!