Szól az öregasszony még lefekvés előtt az urának: - Bélám, bevetted a gyógyszered? - Dehogy veszem, ha már a sötét álmaimmal úgy is küzdök, és erre már egy gyógyszer sem hat ahogy kellene! - Ne hagyjam égve a lámpát Bélám, hátha talán jobb álmod lesz? - Asszony, isten ments, hogy égve hagy a lámpát, elég ha álmomban rémeket látok, és ha attól felriadok, lássam még akkor is a ráncos képedet, az éjszakáim igazán megkimélhetnéd! - Bélám, ez a te hibád, fiatalom minek vettél el engem feleségül? - Akkor még szép voltál, és lábaid közt jobb volt akkor a ráncaidat nézegetni! - Bélám, ezért is öregedtem meg így melletted, mert sűrűbben csak nézegetted!