Már elmúlt régen

De nem vár a magány

Ha van örök hited

Kacsints újra reám

De ne a péztárcámba nézz

Csak a szemeimbe 

Boldog úgy is lehetsz

Csak sose kacsints másra

Tudnod kell mit szeretnék

A vécét mindig húzd le magad után

A szálló fecskéket nézheted

De a postagalambra sose várj

Mindig dobd el mi fáj

De jó messzire, hogy sose talád meg

Menj tovább az úton

Az alkalom mindig megvár

Bemegyek inkább egy jó presszóba

De nem a vécét keresem egyből

Se nem a bárpulos nőt

Mit elvesztett az ember, szerezze vissza

Ne érdekeljen hogy a szél erős

És elfújja a parfümöd illatát

Mi a szívedben van, azt vedd elő

Ne a slicced húzd le

Se nem a rolót!

Ha érzel egy újabb csókot

Ragadd meg a pillanatot

Nem lesz bűn szemeiden

Csak a mosoly fényei!

A lámpa leoltása a szobában

Lehet egy újabb folytatás

Nem csak a bánat lesz kevesebb

Hanem még a villanyszámla!