A táj, mi szépséget mutat

Mi szépség tárúl ki előted

A vágy, mi  lakozik bennned

Már nem  ismer benned lehetetlent

Küzdj a jelenért, mi sokszor fálj

Az erősséged nem sokszor fáj

Boldogítsa szíved, az erős jővőbem

De a remény, sosem haljon most benned

Mindig a reményt épitsd

Nem kell felvinni a cukrod

Ha alig bírsz lábra állni

Jajj,  amit már megint kimondod

Legyen cél a te jövődbe

Majd nagy leszek övbe

Csak azt veszed észre

Eltelnek a hosszú hónapok

Lemondani nem jó, egyes ágon

A siker, ne legyen félelelem

Azt amit vársz magdtól

De a jövő, az lehet jelen, az építse életed!

Mi felfokozza azt az érzést

Mit újra  várhatsz

De ezt azt egészet

Ne tekintsd csodának!