Kéri a vádlott a védőügyvédjét még a súlyos ítélethozatal előtt: - Hozna nekem ügyvéd úr egy csokor virágot? - Minek kellene ez magának? - A bírónak vinném enyhítő körülményként, mert majd gondolhatja a bíró rólam, ki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet! - Veszek én önnek, de csak olyat, mit majd kevésbé kell locsolni, és elfér majd a cellában, és ezt tekintheti enyhítő körülménynek, mert talán nem lesz olyan meleg, és hátha csak a virágot kell szagolgatnia, és nem a cellatársa seggét!