Sétál a téren, kissé szomorúan egy csinos nő, és ráköszön egy férfi kedvesen. Az nő kérdi: - Uram, minek köszön rám, ha nem is ismer engem? - Azért, mert megszeretném ismerni! - Jobb ha nem ismer meg, mert velem nem járna jól, láthatja hogy feketében vagyok, mert most temettem el a férjem, és már több férfit nem szeretnék eltemetni! - Én bevállalom a szép időket hölgyem, kitartok majd ön mellet, mert látom, milyen szépen tud mosolyogni! - Uram, most majd nem fog, ha elmondom magának, mikor a férjem sírjára rátettem a virágot, akkor is mosolyogtam, mert őt a halálba kergettem! - Én hölgyem, akkor is kitartok ön mellett! - Uram, és ez magát nem ijeszti el? - Nem, mert én is mosolyogtam, mikor a volt asszonyom fojtogattam!